Volt egyszer egy királylány. Benne ült a nagy szomorúságban. Ottan szomorkodott eleget. Nézegette magát a tükörben, s ettől még szomorúbb lett. Megsimogatta kopasz fejét, és azt mondta: Jaj. Mígnem aztán felteszek neked egy találós kérdést: vajon a mesének miért az a címe, hogy aranyhajú királylány? Bizony, a királylánynak valahogy szép aranyhaja lett. Valaki valahogy nem segített, valaki meg valahogy segített neki. S a királylány szívéből kisomfordált a szomorúság és helyette beköltözött a nem-mondom-meg-mi. Így éltek boldogan.