Liszt Ferenc az 1830-as években ismerkedett meg vele Itáliában. 1855. június 2-án írta a száműzetésben élő Wagnernak, Zürichbe: ’Tehát Dantét olvasod. Az Neked való társaság. – Már régen él gondolataimban egy Dante-szimfónia – 3 tételben: Pokol, Tisztítótűz és Paradicsom – az első kettő csak zenekarra, az utolsó kórussal. Ha ősszel meglátogatlak, valószínűleg magammal hozhatom, és ha nem találod rossznak, engedelmeddel Neked ajánlom.’

A fenti levélre válaszolva Wagner azonnal lebeszélte Lisztet a Paradicsom megkomponálásáról és a kórus alkalmazásáról. A tanácsot Liszt részben megfogadta: a mű kéttételes. A Paradicsom helyett Istent dicsőítő latin himnusz, női karra írt Magnificat kapcsolódik a Purgatóriumhoz. Az első tétel címe: Inferno.

Lisztnek különleges, zseniális érzéke volt a pokoli látomások, a sátáni irónia zenei kifejezéséhez. A haláltáncok, Mefisztó-portrék egészen halálig legnagyszerűbb alkotásai. Közéjük tartozik ez a Dante nyomán, nagy drámai erővel festett Inferno is.”