- A gyermekek az ábrándok teljességében élve tudják magukat oly alázatosan kiszolgáltatni a pillanatnak. Az ő belső világukat még nem parcellázta fel, szabdalta szét a személyes érdek, ezért lehetnek birtokosai mindennek! Ezért érezhetik magukénak az egész teremtett világot. "Szegénységükben" övék minden, amit kezükkel elérnek, s az is, amit el se érnek: a teljes égbolt, a csillagok minden ragyogása - idézte Pilinszky Jánost Dóczy Péter, aki szerint ez a néhány mondat a veszprémi előadás mottója is lehetne.

Kozma András dramaturggal együtt a költő hét meséje alapján írták meg az Ég és Föld gyermeke című zenés álomjáték szövegkönyvét.

Pilinszky abban a korszakban vetette papírra ezeket a meséket, amikor a legjelentősebb alkotók kiszorultak a magyar irodalmi életből, mert nem bizonyultak eléggé engedelmesnek a diktatúrának. Egy ideig saját nevük alatt csak műfordításokat vagy gyerekverseket közölhettek. Pilinszky János munkásságának ez a fejezete azért is érdekes és értékes, mert a gyerekeknek is ugyanarról beszél, mint a felnőtteknek. A teljesség és a teremtő felé való törekvésről, arról, hogyan ismerjük meg saját személységünket, s milyen utat kell bejárnunk a le-és megtisztultsághoz, az igazabb élethez.