A tükörfényű, vakítóan fehér szőnyeg kijelöli a szembenézés, a tánc, pontosabban a küzdelem terét – a küzdő felek pedig egyszerre ütköznek össze egymással és önmagukkal. Hol saját törékenységük, hol állati ösztöneik, hol a külvilág végtelen agressziója ellen harcolnak; a küzdelemben saját magukon kerekednek felül és saját magukkal szemben maradnak alul.
 
A skandináv mitológia letisztultságából, az izlandi sagák motívumaiból és a harcművészetek (cselgáncs, ökölvívás, glima) brutális erejéből, formanyelvéből egyaránt inspirációt merítő Lutte fontos darab a társulat életében, hiszen az előadásban ez alkalommal a megszokottnál is nagyobb teret és szabadságot kap egy új táncos generáció.
 
Koncepció, koreográfia: Frenák Pál
Koreográfiai asszisztens: Várnagy Kristóf
Előadók: Esterházy Fanni, Várnagy Kristóf, Maurer Milán, Eoin Mac Donncha, Keresztes Patrik, Szabó András, Peták Róbert
Zeneszerző: Gryllus Ábris, Farkas Miklós
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Jelmez: Márton Richárd
Kultúrtörténeti Konzultáns: Dunajcsik Mátyás
Alpintechnika, színpad: Zoltai György
Produkciós menedzser: Juhász Dóra
Produkciós asszisztens: Zalai-Ruzsics Boglárka