A Zeneakadémia kamarazene-tanárának hangversenye a „népek táncai” címet is viselhetné, de éppígy illene hozzá a „lélek táncai” címke is, hiszen az elhangzó zenék nem talp alá, hanem elmélyült hallgatásra valók. Bach d-moll angol szvitje monumentális összefoglalása mindannak, ami a barokk stilizált táncok univerzumában lehetséges; Bartók Táncszvitje – melynek zenekari eredetijét Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára írta – a különféle nemzetiségek parasztzenéjének egymás mellé helyezésével a népek testvérré válásának ideáját fogalmazza meg a zene nyelvén; Grieg saját nemzetének népi örökségét emeli be a művészi koncertzene világába, a 20. század legjelentősebb argentin zeneszerzője, Alberto Ginastera pedig két etűdnek is beillő gyors táncot és egy elégikus lassút helyez egymás mellé, hogy a három táncból egy vérbeli 20. századi szonáta ciklusa kerekedjen ki.

Műsor:

J. S. Bach: d-moll angol szvit (BWV 811)
Bartók: Táncszvit (BB 86)
szünet
Grieg: 17 norvég paraszttánc, op. 72
Ginastera: 3 argentin tánc, op. 2