2010-ben két közösséget látogattunk meg, hogy a jövőhöz való viszonyukkal ismerkedjünk színházi vagy filmes játékokon keresztül. Természetesen az ő helyzetükön keresztül saját dilemmáinkra is kerestük a válaszokat. A két közösség jövőképe különleges: az elnéptelenedő Verespatakon nemsokára talán aranybánya nyílik, az ott élők sorsa teljesen bizonytalan. Dániában egy alternatív közösségben élő fiatalok maguk keresik a bizonytalanságot. Életmódjukkal a fenntarthatóság felé szeretnék terelni a társadalmat, miközben lemondanak arról, hogy saját, rövid távú jövőjüket tervezzék.

A Kapszula a két projekt tapasztalatait is felhasználva generációs jövőképünkkel foglalkozik.

„Azzal, hogy kiválasztunk egy lehetséges jövőt, elvetünk ezer másikat. Sőt azzal, hogy a maga konkrétságában jelenítjük meg, tulajdonképpen elveszíti legfőbb tulajdonságait (amelyek jövővé teszik): hogy ismeretlen, megfoghatatlan és nyitott.

Bátorság kellett ahhoz, hogy lezárjuk ezt a nyitottságot, és tulajdonképpen önkényesen megtöltsük tartalommal ezt az ürességet. Hiszen könnyű abba a hibába esni, hogy az ember mintegy jósolni próbál, és elfogja a félelem, hogy esetleg téved. De ez a munka nem jóslás volt és az előadás igazi témája nem a jövőnk, hanem az ahhoz való viszonyunk, amely itt és most történik, a jelenben. Csak arról beszélhetünk, hogy mitől félünk most, mire vágyunk most, esetleg mit tartunk valószínűnek most."