Másnap abban a tévképzetben tér magához, hogy ő IV. Henrik, a középkori német római császár, aki egész életében viszályban állt a pápával és akihez a legendás Canossa-járás is köthető.
Megőrült vagy csak szerepet játszik?
És ha őrült, akkor a környezete miért tart vele ebben az őrületben?
Ha pedig játék csupán, hogy lehet ennyire valószerű?
Egyáltalán honnan tudjuk, meddig tart a normalitás és hol kezdődik a téboly?