Az erőszak az emberi lélek egy sötét színe, mely minduntalan a felszínre tör. Ám alkalmazkodó képességünk hatalmas, így kifejlesztettünk ellene egy védekezési rendszert, mely már ösztönössé vált. Elfordítjuk a fejünk. Amit nem látunk, az nincs. Visszavisz az út a saját kis világunkba, melyet mindenki olyanná épít, amilyenné csak szeretne. Erőszakmentessé, vagy éppen azzá.

Test testnek feszül, lélek a léleknek. Számtalan módja van az erőszaknak, számtalan módon sebezhető meg valaki. Akár láthatatlanul. Egyre jobban árad felénk, belénk, az erőszak. Tv, rádió, újság, a mindennapi élet. Már életünk részévé vált. Meg sem sem lepődünk. Tudjuk, hogy ez nem normális?