A velencei kalmárt az egyik legproblematikusabb Shakespeare-műnek tartják. „Főtémája nem az antiszemitizmus, mint ahogy nem is az antifeminizmus – írja Géher István a darabról – de motívumként mindkettő megtalálható benne, együtt napjaink jó néhány vitakérdésével. Hogy mit kezdhetünk azzal, aki másmilyen, mint mi; hogy megbízhatunk-e a törvényekben, hogy félnünk kell-e a nőktől; hogy miből lesz, és mire való a pénz... Mindez egymásba gabalyítva és belégyömöszölve egy szokványos-romantikus komédiába.”

Bassanio, a kalandos kedvű, de kissé könnyelmű velencei ifjú Belmontba készül, hogy elnyerje a szép és gazdag Portia kezét. Az utazáshoz pénzre van szüksége, ezért kereskedő barátjához, Antonióhoz fordul, akinek már nagy összeggel tartozik. Antonio segíteni akar barátján, de mivel pillanatnyilag minden vagyonát kalmárhajóiba fektette, Shylocktól, a velenceiek által gyűlölt és lenézett zsidó uzsorástól kér kölcsön, aki szokatlan szerződést javasol: kamatot nem kér a kölcsönadott összegre, de ha Antonio nem adja meg időben a tartozást, egy font húsával kell megfizessen érte.