A tragikomikus, fénnyel és sötéttel egy időben játszó, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető.

A színpadi író megidézve gyermekkori önmagát és múltja szereplőit. A félelmekkel való szembenézés végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?"

„Rokonok vagyunk mi nemcsak abban, hogy a lélek rejtélyes működését fürkésszük, s talán az élet értelmét is, de abban is, hogy mégis itt van a mi szenvedésekkel, szépségekkel és szörnyűségekkel teli zavaros és csodátlan hétköznapi életünk, itt van a gyermekkorunk s az ifjúságunk, amellyel szeretnénk elszámolni. Kinek is?” (Müller Péter)

A darab az idei "Család Éve" kapcsán különös aktualitást nyer.