Előadásunkban a telefonon beszélő színésznő játéka kiegészül két expresszív mozgásművész, egy férfi és egy nő közreműködésével, akiknek jelenléte nem reális, hanem szürreális formákban valósul meg.

Vajon valójában egy nő beszél a telefonon? Vagy Jean Cocteau megmutatta, leírta ebben a művében saját elhagyatottságát, illetve a teljes elhagyatottságtól való félelmét életének egy pillanatában?
Egy nő és egy férfi kapcsolata rajzolódik ki? Vagy egy férfi kapcsolata egy másik férfival? Vagy az előadás a költészet, a szerelem síkján és a lelkek mélyén játszódik, függetlenül a nemektől?