A Gyász azt a visszatérő kérdést feszegeti, hogy mennyi létjogosultsága marad annak a művészet- és világfelfogásnak, amire már senki sem emlékszik és senki sem kíváncsi rajtunk kívül. Érvényes-e ma a kultúra elfáradásáról beszélni, vagy olyan visszatérő gondolat ez, mely leleplezi saját mindenkori hamis ájtatosságát?

A darab valamennyi szereplő alkotó közreműködésével készült.


Mély fájdalommal, megtört szívvel tudatjuk, hogy nem vagyunk többé. Hosszú betegség után komikus hirtelenséggel kihunytunk. Mintha sose lettünk volna. Jobb is, hogy a végefelé már egyre kevesebben látogattatok, az ember úgysem tud méltósággal az ágyba vizelni.

Kliséink még itt kísértenek. Nyomot hagytunk, de hogy olvas-e belőle bárki is...
Szegényebb lett a szegény világ, és még csak észre sem veszi.
Emléke örökkön él.
Vagy legalábbis amíg mi vagyunk.

Író: Peer Krisztián
Díszlet: Bagossy Levente m.v.
Jelmez: Nagy Fruzsina m.v.
Világítás: Lisztes Attila m.v.
Dramaturg: Török Tamara
Zeneszerző: Márkos Albert m.v.
Zenei szerkesztő: Vajdai Vilmos
A rendező munkatársa: Szabó Szilvia

Rendező: Szabó Réka m.v.