Az első tánckép a természettel együtt lélegző paraszti világ "idillikus" szabadságvízióját idézi meg azon az autentikus néptáncon és népzenén keresztül, amely évszázadok alatt formálódott és csiszolódott kristályossá a Kárpát-medence magyarságának szellemiségében. Az előadás második része az urbánus létezés bonyolult szabadságfogalmát jeleníti meg, egy a magyar paraszti kultúrából eredő, korszerű szemléletű kortárs néptáncra és világzenei hangzásra épülő, sajátos nyelvezet segítségével.