Titokzatos-félelmetes erő, mely férfi és nő újszerű viszonyából fakad, valódi szerelmi szenvedély. Az újszerű viszony férfi és nő egymás mellé rendeltségében, sajátos transz-szenzusában valós meg. „Egy-egy isten lesz majd / Minden földi ember / Telve szerelemmel."
(Ady Endre: A legszentebb csók)

Mindennek és mindenkinek meg kell változnia, leginkább az elvárás-horizontnak. Ezt a szerelmi szenvedélyt Ady előtt senki sem tematizálta. Balansz-játék. A harc ugyanis, mely itt férfi és nő között zajlik, nem a hatalom-mámor küzdelme, hanem léttörténés, olyan küzdelem, melynek nincs se győztese, se vesztese, csak izzó, eleven igazsága, el nem rejtettként érzékletes szenvedélye.

"Én már régen-régen úr lennék
S vagyok öreg temető-szolga:
Volt egy asszony s az életet
Rámparancsolta.
Messze van még, aki fog jönni,
Hogy a varázsból kiszakasszon?
Jöjj s parancsold rám a halált
Te, másik asszony."
(Ady Endre: Várom a másikat)