Georg Büchner három klasszikus darabját (Danton halála, Leonce és Léna, Woyzeck) majdhogynem minden színház műsorra tűzi a világon. A Woyzeck volt Büchner utolsó alkotása. Az öt töredékben fennmaradt művet egy 1821-ben elkövetett gyilkosság inspirálta: egy féltékeny borbélylegény hét tőrdöféssel ölte meg kedvesét, melyért később nyilvánosan kivégezték. A korabeli újságcikkek és a törvényszéki orvosi jegyzőkönyv váltak a Woyzeck tragikus történetének kiindulópontjává. A darabot csaknem minden műfajban (film, rajzfilm, musical) feldolgozták már, ugyanakkor minden alkalommal nagy kihívást jelent úgy a színészek, mint a rendezők számára.

Woyzeck a környezete által kiszolgáltatott ember, aki befele menekülve saját mitológiáját hozza létre. Nem őrültebb, mint a többiek, csak egy sajátos belső logika szerint létezik, amellyel a kiszolgáltatottságot próbálja kivédeni: sikertelenül, mivel nem a környezetében keresi problémájának megoldását, hanem belül, saját magában.